Kecskeköröm
„A pannoniai rétegekben a legjellemzőbb állati, kövült maradvány a Congeria nevű kagyló. Körülbelül az osztrigához hasonló (de nem osztriga-féle) kagyló volt ez, héjjának képét látjuk a 9. ábrán.
9. ábra. Congeria-kagylók a Balaton-felvidék pannóniai rétegeiből. Congeria ungula caprae (Münster) var. Halavátsi.
Vastag, állati karomhoz hasonló sarka van. Tihany is ilyen pannoniai rétegekből van, vulkáni eredetű kőzetekkel fedve, de alul mindenfelé előbukkanik a parton a pannoniai homok és agyag. Magas vízállás idején a hullámok megtámadják a partokat, alámossák, kimossák a rétegekből a Congeria-kagyló héjját s meghengergetve játszanak velük. A kagyló kemény sarka, meghengergetve, megsimítva lesz a híres tihanyi kecskeköröm. Ma nem tudják a hullámok a partokat alámosni, mert a Sión mindig lefolyik a túlmagas víz, de az úgynevezett, pleisztocén korszakban, amikor a mammut élt meg az ősember verekedett csiszolatlan kőszerszámaival, akkor a Balatonnak hosszú ideig sokkal magasabb vízállása volt mint ma s akkor görgetett meg sok kecskekörmöt, turzást épített a hegy lába elé, véges végig. Ebben a régi, pleisztocénkori turzásban keresgélik a gyerekek a kecskekörmöket, látni mindenfelé a turkálásukat.”