Belső-tó
A Belső-tó közvetlenül a falu közelében található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-el magasabban helyezkedik el, a vulkáni erupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres. Az elmúlt évtizedekben ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzetet teljes egészében kipusztították, s az ott fészkelő madarak a Külső-tóra telepedtek át. A táplálékul szol gálónövényzet eltűnése után aztán a betelepített halfajok is kipusztultak, s azóta a vegetáció lassan ismét megerősödik. A Belső-tó ma kedvelt horgászterület. A Belső-tó partján egykor libákat legeltettek a tihanyiak, nemrégiben pedig egy kisebb szürke marha gulya került a tó déli oldalán húzódó legelőre.
Az állatok ide telepítése több célt szolgál. A régi magyar háziállatok megőrzése éppúgy feladata a természetvédelemnek, mint a vadon élőké. Gazdaságossági, termelékenységi szempontoknak ezek a régi fajták már aligha tudnak megfelelni, megtartásuk mégsem öncélú, ezek a háziállatok is évszázados alkalmazkodás eredmé nyeit hordozzák magukban. Képesek voltak fennmaradni és hasznot hajtani a legmostohább körülmények között. Rossz minőségű legelőkön, többlettakarmány nélkül, teljesen rideg tartásban is életképesek, téli táplálékukat akár a hó alól is kikaparják. Mindezek miatt kiválóan alkalmasak felhagyott legelők visszaállítására, elgyomosodott, vagy éppen savanyú füvű lápterületek kezelésére. A tó nyugati partjáró nézve régmúlt időket idéz a táj: a magyar szürke gulya mögött a Bencés Apátság kettős tornya, melynek képe szélcsendes időben visszatükröződik a vízen. A szürkemarhák szépen kezelik a számukra bekerített legelőt, azon egész évben rövid, de sűrű a fű. Itt volt hát az ideje a másik fontos gyeplakó, az ürge visszatelepítésének. A munkára 2003 nyarán került sor, s az ürge állomány azóta szépen gyarapodik.